E regény egész írói létének csúcsa. Megvan benne a tőle jól ismert szellemesség, közvetlenség, ugyanakkor kapunk egy elvont, már-már sci-fibe illő világot, dimenziókat, a létezés különféle rétegeit, utazunk időben, térben. Felmerül számtalan filozófiai tézis, megdőlnek közhelyek, beigazolódnak, vagy épp megcáfolódnak életünk „örök igazságai”. És miközben az egész regény kicsit megfoghatatlan, sőt talán felfoghatatlan, mégis a végsőkig emberi.
És a vége: gyönyörű, megindító önvallomás