Írásomat két részre osztottam. Az első részt, vagy első kötetet, „Krónikás írás” névvel jelöltem meg, mivel ez a rész kimondottan a krónikákon épült föl s a regényírónak nehéz dolga volt megfékeznie önmagát, hogy regényalakokká ne álmodja át a krónikák alakjait. Mindössze annyi húst tapasszon a megfakult csontvázakra, hogy azok emberré alakulhassanak újra az olvasó szeme előtt. Ezzel szemben a második rész címe „Szemtanúság”, mivel az abban felsorolt eseményeket már nem mások leírásaiból hanem saját élményeimből vettem.

Első kiadás! Emigrációs kiadás!

Megszégyenülés és bosszú, flitteres báli éjszaka és párbaj, hajnalba nyúló kártyacsata, vizsgák rémképe s egy fejetetejére állított szerkesztőség közt kanyarog a regény hőseinek útja.

Miért történhetett, hogy tiszta múltú, minden áldozatrakész, hű emberekre fergetegként zúdult az átok, becsületüktől megfosztottan buktak és vesztek el, társaik, akik ismerték, szerették őket, nem láttak a lelkükbe, kihűlt szívvel, üres tekintettel nézték sorsukat. Nem elég, hogy nevük már tisztán fénylik, magunkról is számot kell adnunk.