Mit és hogyan él meg külön-külön a 20. század első felének Közép-Kelet-Európájában hat különböző nemzethez tartozó férfi, akiket a Gondviselés egyszer már átsegített – együtt – életük legveszélyesebb pillanatán.

A három fiú, akik külsőleg és jellemükben is nagyon különböznek egymástól, a maguk egyéni módján és eszközeivel próbálják megtalálni a boldogságot a húszas–harmincas években. A második világháború kitörése és eseményei azonban a Kóthay családot is megtépázzák; nem maradnak el a tragédiák sem.

A regény a múlt század fordulójának környékén játszódik három helyszínen: a békebeli, gyönyörű, de egyben dekadens Párizsban, Budapesten, és egy elképzelt, a Balaton északi partján fekvő, festői, álmos kisvárosban, Balatonkörtvélyesen. A főszereplőket, Emmát és Gábort már születésük óta egymásnak szánta a sors, mégis csak tragédiák és félreértések sorozata után lehetnek egymáséi.

Régi jegyzeteimet nézegetve, egy szakállas vicc jut eszembe. Ismerik? Kérdést intéznek a jereváni rádióhoz: igaz-e, hogy Kohn százezer pengőt nyert kártyán? Igaz, de nem kártyán, hanem lóversenyen, nem százezret, csak százat, nem Kohn, hanem Grün, nem nyert, ellenben vesztett… Körülbelül így áll a helyzet az eredeti történettel is. Ezért hát ez a könyv nem kulcsregény. Mi több, ahogy telik az idő, kezdem azt hinni, hogy Nyika – hódolat Flaubert-nak – többé-kevésbé én vagyok.