Odescalchi Eugénie hercegnő hosszú élete során – a múlt században született és a 80-as évek derekán halt meg – olyan utat járt be, melyben az emberi sors forgandóságának antik-tragikus felfogása ölthetne testet: ez az út a császári udvar és a főúri kastélyok mesebeli világától a nincstelenség – a fűtetlen szoba és a krumpliföldeken böngészett ennivaló – keserves valóságáig vezetett, mégsem peszimizmust sugall, hanem az emberi tartás és méltóság megőrzésének fölemelő tanulságát.