A próbák idején még nemigen tudtuk, hogy mit kezdjek az ágytállal, ami ott hevert az ágyam alatt. Aztán egy előadáson véletlenül a lábam elé került, és én beleléptem. Attól kezdve az ágytál a cipőm lett. Egy másik alkalommal a nyelére léptem rá, amitől a kedves kis alkalmatosság a levegőbe repült. Elhatároztam, ha még egyszer felugrik, elkapom a nyakát. Elkaptam. Így lett belőle nyeles fésülködő tükör. Aztán meg fehér egér. Meg palacsintasütő.