A könyv megrázó dokumentum, amelyben egy sokat szenvedett ember naplószerű feljegyzésekben teszi közzé mindazt, amin átesett 23 éves koráig – a háború és még inkább az azt követő félelemkeltés és bizalmatlanság áldozataként.

Öt ​év történetét írtam meg, 1942-től 1947-ig, jórészt személyes élmények és tapasztalatok alapján, háttérben a nagyhatalmak roppant összecsapásának és végzetes tévedéseinek felvázolásával. Az öt év a magyar történelem legtragikusabb szakasza, vereséggel és bukással, majd újrakezdéssel.

Orvosi pályám kezdetén, amikor még telve voltam ambícióval, és illúziókkal, jött a behívó s a keleti frontra vezényeltek. Az első vonalban küzdők és utolsóként visszavonulók orvosa voltam. Naplómban a valósághoz híven írtam le mindazt, amit átéltem a romantikus kezdettől, a súlyos harcokon át a doni katasztrófáig.

Andai Ferencet 1944 nyarán hurcolták el munkaszolgálatos századával rabszolgamunkára a bori rézbányákba. Négyszáz társával – közöttük Radnóti Miklóssal – együtt a Heidenau láger foglya lett. A német őrség, a német munkavezetők kénye-kedvének kiszolgáltatott rabok közül csak néhányan élték túl az embertelen bánásmódot.