Leírás
Ezt az előszót nem panasz és nem szemrehányás diktálta. Semmi okom a panaszra, semmi jogom a szemrehányásra. Ez a regény akkor jelent meg, mikor kegyetlen napok hozám: megszenvedett legbensőbb mondanivalóhoz ostorozták fajomat. Én voltam a hátba döfött faj ajakáról kitört jaj s a magyarság megismerte saját megsebzett életét e regényben. A sötét napok egyetlen világossága volt az, mikor láttam, hogy a társadalom legkülönbözőbb rétegéből: egyszerű székely katonák, művészgyerekek, papok, tudós professzorok, forradalmárok és konzervativek, hivők és tagadók a megtalált evangélium ujjongásával vitték szét e könyvet. Az egész forradalomnak hazudott sziriai uralom alatt ez volt az egyetlen igazi forradalom: ez volt a magyar forradalom, merész, győzedelmes és többé meg nem állítható.
De igen sok kifogás is tétetett regényem ellen, még pedig egészen jóhiszemű emberek részéről is. Kritikai életünk teljes hiánya magával hozta, hogy legjobb indulatú irodalmi embereinknek sem fejlődhetett ki elég széles horizontja a művészet új, merészebb megnyilatkozásai számára s az irodalmi megszokottságok a rég betanult szabályok valóságos gépies uralomra jutnak az esztétikai értékelésnél.
