Ének-zene 2.

A csángó, illetőleg csángó-magyar név legelőször 1781-ben bukkant fel kétségtelenül hitelesen, s ettől kezdve, különösen a mult század közepe óta, a tudományos művek, útleírások, újságcikkek és másfajta közlemények százaiban meg százaiban mind gyakrabban találkozunk vele.
A név eredete és jelentése még nincs véglegesen tisztázva. a sokféle magyarázó-kísérlet közül a legvalószínűbb az, amely szerint a „csángó” elnevezés a „kóborol, kivándorol, elcsatangol, elcsángál” jelentésű népnyelvi „csang, csáng” ige jelenidejű melléknévi igeneve. eszerint tehát a „csángó” név Erdélyből, a székelyföldről kivándorolt székely népcsoportok jelzője lett volna