Leírás
Az író legismertebb, legnagyobb hatású regénye. A Közöny hőse, Meursault a modern elidegenedés (az eredeti cím: – L’Étranger – Az idegen pontosabban is utal erre) megtestesítője, – a magához, környezetéhez, sorsához idegen fialatember drámája. Az első személyben előadott történet két részre tagolódik: az első fejezetben halálraítélt hivatalnok felvillantja banális algíri kispolgár-életének hétköznapjait, melyben anyja temetésének képei, egy szerelem, barátok és ismerősök alakja, éretlenség, öröm és szelíd közöny – jelenik meg. Egy napon aztán a tengerparton, a rekkenő forróság fénysátra alatt, agyonlő egy arabot. A regény másik részében a hős a cella kőfalánál is keményebb belső világába zárva, mind távolabbról figyeli saját perét, a vallatást, a bírósági eljárást.
A pestis egy váratlanul kitört járvány embertelen és érthetetlen terrorját írja le – s voltaképpen a fasizmus jelképe. Az író azonban nemcsak a szimbolikus város életében bekövetkezett változásokat ábrázolja, hanem valóságos kézikönyvét adja az egzisztencializmus filozófiájának: az egész életet betegségnek, szenvedésnek, rettegésnek, halálnak fogja fel, de azt hirdeti, hogy ebben a helyzetben, reménytelenül is helyt kell álnni. A sötétenlátás persze a francia polgárság rossz közérzetének általánosítása.
Ezt egészen nyilvánvalóvá teszi a későbben írt másik Camus-regény: A bukás, mely a belső csődöt most már ellenpontozás, a helytállásra való felhívás nélkül mutatja be. – Camus prózája a XVIII. század francia stílusának legnemesebb hagyományaiból nő ki; klasszikusan tömör mondatainak a XX. század intellektuális feszültsége adja meg hideg izzását. A remekül megkomponált gondolati rendszer gyenge pontjait azonban semmilyen írói művészet nem tudja elleplezni: akik a haladás oldalán állnak, nem hiába állnak helyt, és sohasem magányosak mint Camus konok hősei
