Leírás
E könyv fő témája a rovásnaptár ismertetése valamennyi kapcsolatával együtt.
Az írástörténetben minden összefügg egymással, így a magyar rovásírás is az írástörténet fejlődésének szerves része, azt nem lehet csupán a türk írásból eredeztetni, ahogyan többen még ma is vélik. Az írástörténetnek történelmi háttere is van, amit szintén összefüggésiben kell vizsgálni, a történelmi eseményeket tehát nem lehet egymástól függetlenül tárgyalni, ahogyan általában teszik, mert ez zavarokhoz, hamis eredményekhez vezet. A magyar rovásírás eredetét a kb. 3500 éves föníciai rovásokra vezetem vissza, kimutatva, hogy ezzel van rovásírásunknak legszorosabb kapcsolata. Ez azt jelenti, hogy elődeinknek megfelelően vagy kisebb csoportjának ott kellett lennie az ősforrásnál. Továbbá kimutatom, hogy föníciai alapjelekből hangrendünknek megfelelően logikailag is egységes jelrendszerünk alakult ki. Az Árpád-kori nyelvezetet őrző középkori székely rovás botnaptár, valamint egyéb rovásírásos nyelvemlékeink ismertetése kapcsán bizonyítom, hogy rovásírásunk rövidítési rendszere már akkor nyelvünk törvényeire épült, így a kor legfejlettebb rövidítéses írása lett, mely logikailag mai gyorsírásunknak rövidítési rendszerével kapcsolatos.
