Leírás
Pokolian hosszú volt ez a háború. És most vége. Már három hónapja, hogy véget ért. 1945 augusztusa volt. És a vonat már két napja robogott egyhangúan és fáradhatatlanul.
Serena Párizsban szállt fel a vonatra. Úgy tette meg az utat Franciaországon, majd Svájcon át, s most Olaszországban, hogy egy szót sem szólt senkihez. Elérkezett újra utolsó szakaszához… Közeledik a végéhez… a végéhez. A kerekek csattogása kiverte a gondolatokat a fejéből. Csak gubbasztott lehunyt szemmel a sarokban, arcát az ablaküveghez nyomva. Fáradt volt. De milyen fáradt, istenem! Sajgott minden porcikája, még a karja is, ahogy szorosan maga köré fonta, mintha fázna, pedig nem fázott. Fullasztó volt a hőség a vonaton, hosszú szőke haja nyirkosan tapadt a tarkójára. A szerelvény lassított, néhány perc múlva megállt, de ő továbbra is mozdulatlanul ült, noha eszébe jutott, mi lenne, ha kiszállna, s ha csak egy percet is, de sétálna. Lassan kilenc napja, hogy úton van. Végtelen utazás áll mögötte, és még nem ért haza.
