Mit és hogyan él meg külön-külön a 20. század első felének Közép-Kelet-Európájában hat különböző nemzethez tartozó férfi, akiket a Gondviselés egyszer már átsegített – együtt – életük legveszélyesebb pillanatán.

A Trianon utáni talpraállás szenvedése és heroizmusa, és a II. Világháború utáni hontalanság regénye. A kötet az emigráns író búcsúja Erdélytől – egyben az anyaországi olvasókhoz történő újabb hazatérése is.

Írásomat két részre osztottam. Az első részt, vagy első kötetet, „Krónikás írás” névvel jelöltem meg, mivel ez a rész kimondottan a krónikákon épült föl s a regényírónak nehéz dolga volt megfékeznie önmagát, hogy regényalakokká ne álmodja át a krónikák alakjait. Mindössze annyi húst tapasszon a megfakult csontvázakra, hogy azok emberré alakulhassanak újra az olvasó szeme előtt. Ezzel szemben a második rész címe „Szemtanúság”, mivel az abban felsorolt eseményeket már nem mások leírásaiból hanem saját élményeimből vettem.

Első kiadás! Emigrációs kiadás!