A ​szerző Schubert lelkivilágának, emberi és művészi portréjának legjellemzőbb vonását, a magányosságot állította a regény középpontjába. A regény nemcsak érdekességénél és olvasmányosságánál fogva értéke a zenei szépirodalomnak, hanem azért is, mert stílusában, mondatainak zengésében és képeinek finom pasztelszíneiben vissza tudta adni a schuberti muzsika hangulatát.