Leírás
Mario Del Monaco közel négy évtizeden át énekelt a világ legjelentősebb operaszínpadain. A csodálatos életpálya történetét most első kézből olvashatják. Az önéletírásból rokonszenves, melegszívű, jó humorú egyéniség bontakozik ki előttünk.
$ 10.00
Mario Del Monaco közel négy évtizeden át énekelt a világ legjelentősebb operaszínpadain. A csodálatos életpálya történetét most első kézből olvashatják. Az önéletírásból rokonszenves, melegszívű, jó humorú egyéniség bontakozik ki előttünk.
3 készleten
Mario Del Monaco közel négy évtizeden át énekelt a világ legjelentősebb operaszínpadain. A csodálatos életpálya történetét most első kézből olvashatják. Az önéletírásból rokonszenves, melegszívű, jó humorú egyéniség bontakozik ki előttünk.
Az író a zeneművészet mélységes értésével közelít témájához s eredeti módon, egy német muzsikus feljegyzéseinek és Wagnerrel folytatott beszélgetéseinek formájában, visszaemlékezésszerűen követi nyomon Wagner küzdelmekben, balsikerekben és dicsőségben oly gazdag életét.
Embernek maradni… Nagyon nehéz volt ez a fasizmus éveiben, csak keveseknek sikerült. Bartók, a művész, a tudós, az igazságot mindennél többre becsülő tiszta jellem – embernek tudott maradni a legnehezebb időszakban is. Bartók nem csupán korunk nagy zeneszerzője, hanem az embei magatartásnak is példája. Az életét a maga valóságában bemutató regény éppen ezért emberformáló, nemesítő olvasmány.
A regény kerete: egy fiatal muzsikus, közvetlenül Beethoven halála után, végiglátogatja azt a hat asszonyt, akiről feltételezhető, hogy a nagy zeneszerzőnek eszményi társai voltak. Bettina von Arnim, Amalie Sebald, Rachel Levin, Giulietta Guicciardi, Brunczvik Teréz és Jozefin – a hat asszony alakja gazdagon festett, eleven korrajz hátteréből bontakozik ki
A képen halottaskocsi látható, melyet csak egy kutya követ. Ez a kép indította arra az írót, hogy visszapergetve az eseményeket, megelevenítse Mozart életének utolsó hónapjait. A zseniális zeneszerző ebben az időszakban komponálta a humánum diadalát hirdető operáját, a Varázsfuvolát, s mintegy saját gyászzenéjeként, utolsó, befejezetlen nagy művét, a Requiemet.